öröklegény

kakukk

Herman Ottó – A MADARAK HASZNÁRÓL ÉS KÁRÁRÓL: “A KAKUK.

Leirás. Gerle nagyságú, de nyulánk, hosszúfarkú madár. Hímje hamvas dolmánynyal, keresztbe rovott farkkal; hasafele fehéres keresztbefutó hullámos csíkokkal. Tojója és ifja vörhenyes feketéssel kihányva nagyon emlékeztet a vércsére, innen az a hit, hogy a kakuk őszrekelve vércsévé változik. Lába sárga, szeme tűzvörös, sárgán szegve, csőre feketés, szájzuga vöröses. Fészket nem épít soha és szaporításában igazi gazmadár, avval a csudálatos tulajdonsággal, hogy tojásának nagyjából színe és némileg alakja is hasonlít ahhoz a szegény madáréhoz, a melynek fészkébe becsempészi; de már az nem áll, hogy a tojást egészen azéhoz idomítja. Az elhelyezett, csempészett «fészekalja» kitehet egy kakuktól 20-22 tojást is, rendszerint azonban 11-12 között váltakozik.

Élete módja. Tápláléka szerint, mely mindenféle, leginkább nagyon kártékony rovarból, hernyóból, még a legszőrösebbekből is áll, a kakuk a leghasznosabb madár; annál is inkább, mert telhetetlen; de alábbszállítja a hasznot avval, hogy nagyon megviseli azoknak a kis hasznos madaraknak a fészkelését, a kikhez tojásait és annak rendén fiát becsempészte. A kakuktojó ugyanis kerületet választ, ott felkutatja az ökörszem, vörösbegy, a poszáták, a barázdabillegetők és mások fészkét s ekkor tojni kezd idegenbe. Az odvakban fészkelők fészekaljához nem tudva hozzáférni, a földre tojja monyát, aztán csőrébe ragadja és becsempészi, a hova szánta. Ugyanaz a kakuk ugyanazon vidéken leginkább egyazon faj fészkeit keresi fel és rendesen azoknak a fajokét, a melyeknek fészkéből maga is kikelt volt.

Hirtelen növekedésével elhatalmaskodik, kilöki gyenge mostohatestvéreit.

Mindég a maga nevét kiáltja, de inkább «ha-hú»-nak hangzik, közbe kaczagó szava is van.

A roskadozó emberről mondjuk:

Nehezen ér több kakukszót.

A vénülő lányról meg:

Sokszor hallott már kakukszót.

Vonuló madár s nálunk még jócskán van.”

Kommentek: 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.