megjött

éneklő hím nyaktekercs

Megérkeztek a nyaktekercsek a tavalyi revírbe. Sajnos tavaly már csak két pár költőhelyét találtam meg – abban a körzetben, ahol húsz éve még 6 párról tudtam. A hím madarat sikerült megfogni és gyűrűzni (ez a fotó még előtte készült róla), és pár napja egy gyűrűs hímmel találkoztam ugyanitt. Persze az még nem biztos, hogy ugyanaz a madár, de nagyon valószínű. Rajta leszek, hogy lefotózzam, ne kelljen újra megfogni!

Herman Ottó: Madarak hasznáról és káráról
„Leirás. Pacsirta nagyságú madár, finom puha tollazattal, mely emlékeztet a bagoly vagy a kecskefejő tollára; torka agyagos szinű, keresztbefutó, finom, sötét hullámvonalakkal; farka szép szürke, feketén permetezve, hat széles, csipkés, keresztberovott sávolylyal; hasafele szürke alapszinen barnás, fehéres és feketés foltokkal tarkálva és finoman permetezve; tarkójától lefelé a háton és a válltájon nagy fekete foltok. A szárny evedzőtollai rozsdaszinnel keresztberova. Két lábaujja előre, kettő hátrafelé áll; a lábak rövidek. Odvakba fészkel, olyanokba, a minőket talál s ott a puha murvára tojja le monyait, számszerint hét, néha tizenkettőt; szinük fehér.
A nyaktekercsnek is féregalakú, hosszú messzire kiölthető nyelve van.
Élete módja. A nyaktekercs is vándormadár, mely őszkor elhagy, tavaszkor visszatér és rögtön hallatja éppen oly sajátos mint kellemes hangját, mely így szól: kjü-kjü-kjü-kjü-kjü-kjü-kjü és tagadhatatlan, hogy ez a hang a hosszú tél után kedvesen hat az emberre. A nyaktekercs nem kopácsol és nem is kuszik, mint a harkály, de nyelvével éppen úgy működik. A hangyabolyt kilyukasztja s a kitóduló hangyák, mint lépvesszőre, úgy tapadnak hosszú nyelvéhez, melyet hirtelen visszaránt és mintegy lehántja róla a prédát. A hangyatojást felpiczézgeti nyelvének kemény, hegyes végére, mely azonban nem szakás, mint a harkályé. Igy szedegeti a kéreg repedéseiből is a bogárságot: a petét, bábot és mindent, a mi ott bujkál, nyugszik vagy leskelődik. Ezért a nyaktekercs kiméletre méltó, igen hasznos madár.
A nyaktekercs nem vad madár, azért közelről is megvigyázható. Nevét onnan vette, hogy nyakát nyujtogatja, csavargatja, miközben bóbitáját felállítja és farkát kiteregeti. Szereti a lombos fákat, gyümölcsösöket. Nálunk még nem ritka.”

Kommentek: 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.