hódlesen

felnőtt hód

A hét elején volt egy árhullám a Dunán, amit már nagyon vártam. Sikerült úgy alakítanom, hogy az utolsó vándorsólyom fészekalj jelölése és az első egerészölyv fiókajelölés között legyen egy szabad délutánom a hódokra.
Fehér Pisti barátommal már kifigyeltük ennek a családnak a szokásait, és amint megérkezett a nagy víz – ami elöntötte a várukat – valóban aktívvá váltak nappal is. Karnyújtásnyi távolságból leshettük meg a családot, két idei kölyköt és a felnőttek hétköznapjait. Ehhez csak egy bedől fára kellett fölmászni, mindenféle álca nélkül. Rendszeresen úszkáltak és ettek alattam, hatalmas volt az élmény! Sokszor láttam már hódokat, de ilyen közelről, ilyen sokáig még nem!
Fényképet csak ezt az egyet készítettem, ilyen közelségből nem lehetett volna a zavarásuk nélkül fotózni. Nem volt nehéz a választás, az egy-két kép és más semmi, vagy az órákon át tartó leskelődés között! 😉

Kommentek: 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.