frissítő kortyok

süldő vaddisznó

süldő szó jelentése (http://szofejto.blog.hu/2009/10/17/sutnivalo_e_a_suldo):

Süldőnek a Pallas Nagylexikon (1893-87) szerint hat hónapos kortól, a Magyar Néprajzi Lexikon (1977) szerint legfeljebb egy éves korig neveztetik a sertés. Használják még fiatal nyulakra is, de elsősorban sertésekre. A Czuczor-Fogarasi szótár (1862-74) felhozza a tájnyelvi süjdő változatot, sőt, alapalakként a sűdő szóalakot állítja be (sűdő malacz, sűdő nyúl). Továbbá említi, hogy mondják még ezen kívül, átvitt értelemben, széles körben mindenféle újoncra, növendékre, fiatalra: sűdő diák, sűdő katóna, sűdő pap, sűdő prókátor; sűdő legény, sűdő leány.
A szótár rámutat arra is, hogy Szegeden siheder malac a bevett elnevezés, így kérdésessé válik, hogy valóban a sül [tüzön, zsírban sisteregve pörkölődik] igéből alakult ki a süldő szó. Ezek alapján vélik a süldő és a süheder szó alapját is egyaránt a SÜH gyökből származtatni:

SŰDŐ, (sűd-ő v. sü-h-öd-ő) mn. tt. sűdő-t. […] Gyökeleme sűh v. süv, melyből lett süh-öd v. süv-öd v. öszvehúzva: sűd elavult ige, s ebből: sűdő. A törzs (sűd) egyezik a mélyhangú sud gyökkel sudamlik szóban. Némelyek egyedül disznóra alkalmazván e szót azt vélik, hogy a sűdő sütni való disznót jelent, mivel így is ejtetik: süldő (néhutt: süjdő); de itt az l oly betolakodott hang, mint más szókban is a d v. t, és k előtt pl. hó(l)d (állat neve), erő(l)tet, erő(l)ködik, csó(l)k stb. Eredhetett a ,serdülő’ szó összehuzásából is amidőn az l r-ből változott által.

Herman Ottó A magyar pásztorok nyelvkincse (1914) c. művében ugyancsak erdélyi vidékeket említ alkalmazási területként az 560-561. oldalon található sűdő, südű, süjdő alakoknál. Némely másik változatnál (sütkő, süldelék, süldén, süldó) gondolhatnánk a sül, süt igéinkre, de a könyv egyszer sem említi ezeket, csakis a fiatalságra, éretlenségre utaló jelzőket.

Kommentek: 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.