elődök útján

fészektálcára érkező vándorsólyom

Mi a PiTE-vel – mai dunakanyari madarászok – az elődök útján járunk. Csak a vándorsólymos programunk keretein belül öt ilyen fészektálcát és négy mesterséges párkányt készítettünk. Mi is kb. öten, hatan 2-3 napos munkával véstük, fúrtuk, faragtuk, dűbeleztük, betonoztuk a költőhelyeket. Mi is kötélben lógva dolgoztunk, mi is kézben voltunk kénytelenek cipelni a felszerelést a sziklákhoz. Ja, és a mi csapatunkban is van egy Gábor Gyula! Igen annak a “fészekvédőernyősnek” a fia! 🙂

Ezeket a költőhelyeket azért kezdtük kialakítani, hogy a madaraknak biztonságos és kevésbé zavart fészkelőhelyük lehessen. A sors furcsa fintora, hogy elődeink a fészekfosztogatás miatt dolgoztak rengeteget, mi viszont azért hagytuk abba! Amióta újra szedik a sólymokat a Dunakanyarba, nem teszünk ki többé ilyen tálcákat. Nem tesszük ki a madarainkat a kirakatba!
Igaz, hogy nekünk is nehezebb a dolgunk, hogy megtaláljuk hol költenek abban az évben a vándorok, de legalább a kifosztóknak is meg kell dolgozni az infóért! Ahhoz viszont többet kell kinn lenniük, nagyobb a lebukási esély is!

Még egy adalék a képhez: ezen a helyszínen egy nagyon zavart részen kotlott le a tojó, Biztosak voltunk benne, hogy tönkremegy a költés, de nagy döbbenetünkre 2 fióka kikelt. Két hetes korukra már úgy kérték a szülőktől az ételt, hogy hetente 3-4 alkalommal is “megtalálták” őket a kirándulók! Tenni kellett valamit, első lépésben őriztük a fiókákat – az emberektől – amíg 3 napos munkával a közelben egy másik sziklára feltettük ezt a tálcát. A fiókákat abba helyeztük át, akiket 3 óra múlva már etettek is a szülők! Sikeresen kirepültek.
Később derült ki, hogy az ilyen áthelyezéseket 60-70 méterre szokták maximum eltávolítani az eredeti helytől, mi 300 méterre vittük (mert ott volt jó hely) és sikerült! Ez alighanem rekord! 😉

Kommentek: 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.