tótágast

fenyvescinege

Herman Ottó: Madarak hasznáról és káráról

“Leirás. Akkora, mint a búbos czinege. Pofája, tarkóján egy nagy folt fehér, a fej egyéb része fekete, úgy hogy ez a szín széles kantárt alkot, mely a szénczinege kantárjára emlékeztet. Hasafele szennyesfehér. Dolmánya hamvas kékeszölden lehelve. A szárny, a fark sötét szürke; a szárny kettős, fehéres rovott sávolylyal. Fészkét közel a földhöz fenyőfák odvába elálló kéreg mögé, néha földlyukakba rakja, leginkább zöld mohából, csészéjét szőrökkel béleli jó melegre. Fészekalja hat, de néha tíz tojás is, mely fénylő fehér alapon finoman rozsdásan szeplős.

Élete módja. Ez az eleven, kedves és ügyes jószág is a fenyvesek madara, hol is a legsűrűbb ágakat búvja, hogy kiszedhesse mindazt a rovarságot, a mely a fenyvek életének árthat. Van ám olyan is, de mennyi! A németek ujabban állították, hogy ez a jámbor madár a rügyekben tenne kárt, a mi azonban a mi tapasztalásunk szerint nem áll s ha itt-ott le is csípne egy-két rügyet, szükségből tenné; és mi az az éven át tett nagy haszonhoz képest?
Még elég akad.”

Valóban elég rejtetten él, fészkel, én eddig összesen két alakalommal találtam meg fészkét, egyszer egy használaton kívüli utcai nyomós kútban, egyszer pedig az egyik mesterséges fészekodúnkban. Érdekes, hogy minden erdei etetőnkön lehet látni néhány példányt belőlük, de a közel 1.000 odúból álló telepeinken csak egy esetben fészkelt a 20 év alatt.

Kommentek: 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.