felhőlovas

öreg parlagi sas

Sokat gondolkodtam rajta, hogy leírjam-e, hogy jártunk két napja:

Hétfőn hajnalra két parlagi fióka nyomkövetős jelölését terveztük, két külön fészekbe. Mivel tudhattuk, hogy délutánra megérkezik az eső, ezért döntöttünk a hajnal mellett, bár mindkét kollégának értekezlete volt -9-kor Szolnokon, 10-kor Pesten. Tudtuk, hogy szoros lesz, de később már nem lesz rá alkalom, kirepülnek a kis sasok. Ez első fészeknél a három fiókából kettő azonnal elrepült, de a legkisebbet meg tudtuk fogni és adóztuk, de egy órával tovább tartott a tervezettnél, mivel meg kellett győződni a két kirepült madár biztonságáról.

Úgy határoztunk, hogy belekezdünk a másodikba is, legfeljebb késik a természetvédelmi őr kolléga egy kicsit. Felmászott a fészekhez és lehozta a jelölendő sast, de telefonhívást kapott, hogy nem késhet! Most mi legyen? Fióka kézben, de a mászó embernek menni kell, ráadásul az ő kocsijával vagyunk! Döntöttünk, engem a madárral kitesznek egy közeli erdő szélén, ők visszamennek a találkahelyre a másik kocsiért, majd az őr kolléga megy Szolnokra, Marci meg visszajön értem, jelölünk, majd valahogyan visszatesszük a fiókát a nyárfa csúcsában lévő fészekbe. Így is lett, csakhogy ahol kitettek, éppen egy vadméhekkel teli odú volt, aki természetesen rám támadtak és megcsipkedtek. Tehát menekülnöm kellett, de a cucc és a sas „túszul esett”, értük nem tudtam visszajutni. Most már egy méhészre is szükségünk van! Lett is! Segítségével újra hozzájutottunk a felszereléshez és a madárhoz. Mire visszatettük a kész sas fiókát a testvéreihez már esett is. A tervezett egy órából ezért lett három és fél!

Hát így jártunk a halaszthatatlan megbeszélések miatt, nyilván a terepi feladatokkal kell alkalmazkodni az ilyenekhez, még véletlenül sem fordítva! 😉

Kommentek: 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.