BALLAGÓ IDŐ NYOMÁBAN – Tél

vörös róka

…Karak odalátott már a barlang környékére, és úgy érezte, nem változott ott semmi. A bejárat körüli bokrocskák valamelyest nőttek, a csalán elszáradt, s az egész dombocskát a járatlanság szőnyegével takarták be a lehullott levelek…
…Leült tehát az egyik öreg fa tövébe, és mereven nézte a barlang egyik bejáratát (volt még ezen kívül kettő), amelyet félig betakart a lehullott lomb. Aztán került egyet, s ugyanígy szemrevette a másik kettőt is. Ezek voltak a kisebbek, s ezeket nem is lehetett látni. Bizony, a nyár óta nem járt itt senki, s ez az érzés a rókát teljesen megnyugtatta…
(Fekete István: Lutra)

Kommentek: 0