BALLAGÓ IDŐ NYOMÁBAN – Nyár

kelő hold

…Csak a hold nézegeti magát a sásprémes kis vízben, és kikezdene a nyár öregasszonyával, de az ilyenkor már alszik a völgyek párás ágyában. Megunta a várást; fáradt is. Sápadt arcáról lekopott már a pirosító, és egyszer majd csak elalszik – örökre.
Ravatalánál nem lesz más, csak szomorú, kései kis virágok s az álmodozó öreg legény, a Szeptember, akinek a csókák a vállára szállnak, és akinek síró nótájára megrázkódnak a fák, és szállongó, millió levelüket adják szemfedőnek, mely alatt békésen alszik a halott öregasszony: a Nyár.
(Fekete István: Vénül a nyár)

Kommentek: 0