BALLAGÓ IDŐ NYOMÁBAN – Tél

őzek

…De legnehezebb talán az őzeknek, akik alól elfújta a havat a szél, és ami megmaradt csak arra jó, hogy csülküket kimarja, és minden lépést keservessé tegyen. Nekik hát nagyon lassan megy az éjszaka. Felkelnek, csipegetnek valamit a fagyos ágak fagyos rügyein, aztán lefeküsznek újra valamely vastagabb fa tövében, borókabokor mellé, ami fogja a szelet, aztán nézik az éjszakát, és összegömbölyödnek, amilyen kicsire csak lehet. Később talán bóbiskolnak is, mert éjfél után mintha csökkenne a hideg, mintha az álom bátrabban ülne meg a szemekben és a szívekben, mintha a szél sziszegése inkább szuszogás kezdene lenni…
(Fekete István: Téli berek)

Kommentek: 0