BALLAGÓ IDŐ NYOMÁBAN – Tél

vörös róka

…A nagy rétség azonban olyan dermedten csendes volt, a levegő olyan mozdulatlan, mintha kipusztult volna minden élet és minden élelem, ami elcsitította volna az éhség követelődzését. Hiszen ha tavasz lett volna! De ilyenkor már nincs földön fészkelő madár, gyanútlan béka, tojással tele fészek, amelyek könnyű reggelit jelentettek volna, mert elment a nyár, s az ősz kopott tarisznyájában csak emlékek voltak, amelyekből megélhet talán az ábrándos költő, de nem élhet meg egy pofonvert, éhes róka…
(Fekete István: Lutra)

Kommentek: 0