…A távoli mély búgás zúgni kezdett. A szél hirtelen lecsapott a földre. A napot már nem lehetett látni. A porszürke felhők a házak üstökét súrolták, és mögöttük hegyként dörögtek előre az ólmos, habos, hideg fellegek…
(Fekete István: Kele)