…úgy éjféltájon felkelt a hold, és csontüregű szemével dermedést nézett a világra. Elült tőle a szél, kiegyenesedett a sás, és a szállongó köd odafagyott az erdőhöz. És egyszerre fehérek lettek a kopasz fák…
(Fekete István: Szilveszteri emlék)