BALLAGÓ IDŐ NYOMÁBAN – Tavasz

illatos ibolya

…Amikor a parányi szandálok megálltak az erdőszélen, a mezők már ragyogtak, s a visszatérő óriás meghajolt:
– Elvégeztem, kisasszonykám, és ha megengednéd…- és reszketett a rettentő kéz, amikor egy szál ibolyát tűzött a kislány hajába a lankadó hóvirág mellé…
(Fekete István: Lutra)

…És ekkor megjelenik a harmadik szín az erdőn: a kék. Még csak itt-ott elbújva a bokrok meleg szoknyája alatt, de körülötte édes illat omlik a földre, és szerényen szétnéz kék szemével a tavaszodó világban: az ibolya. Illatát aztán elkapja a szél, játszik vele, meghordozza a csalitokban, az öreg erdőben, hol néma odvakban vadméhek aludtak eddig, de most a meleg illattól megzendül az odú, és álmos tántorgással kirepülnek az első méhek…
(Fekete István: Az erdő ébredése)

Kommentek: 0