BALLAGÓ IDŐ NYOMÁBAN – Tavasz

barna rétihéja

…A tavaszi, langyos szél játékosan szaladt végig a patakparton, felkapta és leejtette a hullámzó rét zsongását. Felkapta és leejtette a bíbicek fehér-fekete csapongását, hintázó kiáltását, és megpihent a nádban, ahol most csend lett egyszerre, mert a nádas felett súlytalanul imbolygott egy réti héja. Könnyed ténfergése céltalannak látszott és önfeledt sütkérezésnek, ám bagoly fejét ide-oda forgatta, s a sarjadó nád egy libbenése se kerülte ki figyelmét. A héja egyébként nászúton volt, de a szerelem csak a szívét töltötte meg, a begyét nem, ez okból párjával együtt szorgalmasan vadászott, nehogy az éhség karma szívüket is üressé tegye…
(Fekete István: Kele)

Kommentek: 0