BALLAGÓ IDŐ NYOMÁBAN – Tavasz

gyertyán és keltikék

…a kislány már felnőtt mindenek fölé, és haját bontogatta:
– Szólj a legényeidnek, Szél!
Az óriások feltorlódnak, duhajon és elszántan. Erővel és ostorokkal, de aztán csak állnak, és kezükből kihullik az ostor.
A Tavasz áll előttük káprázatos szépségében, látva és láthatatlanul. Haja kibomlott, és virágait kezében tartja.
– Legények – suttogja -, szórjátok szét a virágaimat.
És hull a virág a vizek, erdők, mezők, rétek világára…
(Fekete István: Lutra)

Kommentek: 0