BALLAGÓ IDŐ NYOMÁBAN – Tavasz

galagonyavirágok

…Álmos nyugaton vastag felhők nőttek az ég alján, és láthatatlan öblükbe odahullott az aranyküllős nap. A felhők sötéten bodrosodtak, nőttek, nőttek, mint messze hegyek, melyeknek csúcsán még ott a tavalyi hó, völgyeikben sötétség szorong, és mögöttük a végtelen messzeségben most bukik ősi tengerekbe a világosság…
…Haza kellene menni, hiszen nem látok már semmit, de ha megmozdulok, megdermednek körülöttem a titkos hangok, és megáll az élet, amely most indult volna útjára a sötétség szárnyai alatt…
(Fekete István: A múlt tüzei)

Kommentek: 0