BALLAGÓ IDŐ NYOMÁBAN – Tavasz

amikor egy pók elfogta a holdat

…Erdőn visz át utam. Nem zizeg már a lábam alatt a tavalyi avar, mert húsos fűszálak nőttek rá, és én csak lépegetek csendesen a Május allelujás országában. Süt a nap, vidám üzeneteket kiáltanak egymásnak örökké legény kakukkok, és szólnak a búbos bankák is valahol a legelő szélén, hol új pásztorok és új nyájak ballagnak az öregek nyomán be a májusba és ki a májusból.
Csupa békés zsongás az erdő…
…Aztán megvárni még a holdat, mely nem hideg ilyenkor, és meglesni öreg titkokat, melyeket idehoz, de el is visz magával az öreg menyasszony, a hűtlenül is hűséges, magát csak mátkacsókra kínáló, gerleszavú – Május…
(Fekete István: Május)

Kommentek: 0