angyalka

küszvágó csér

Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról

“A HALÁSZCSÉR.

Egyéb neve: küszvágó, szerkő, halkapó, halászfecske, czerkó, csér.

(Sterna hirnudo L.)
KÁROS.

Leirás. Teste jó rigó nagyságú, de hosszú szárnyaival és hosszú farkával nagyobbnak látszik. Lába uszóhártyás és piros; csőre éles-hegyes és piros. Fejeteteje és a tarkó tiszta fekete; dolmánya gyönyörűen kékes-hamvas; torka, begye és melle szép fehér. Szárnytolla feketés. Farka villás, mint a füstifecskéé; a leghosszabb külső toll, mely a villa ágát alkotja, sötét szürke, a fark többi tolla és a farcsík fehér. Szeme csillaga vörösbarna. Fészkét telepesen a folyómenti fenyéreken készíti; itt leginkább a kavicsos részen kapart, lapos gödröcske, mely puszta, minden alom nélkül való. Fészekalja két-három agyagsárga, vagy barnasárga, viola-szürkésen és barnásan hintett, foltozott tojás.

Élete módja. Ragyogó tisztaságával és gyönyörű, igazán lengedező röpülésével nagy folyóink és nagy tavainknak dísze és ékessége, mely nélkül a tó és levegőege mintha kihalt volna. Naphosszat kevés pihenéssel, mely a part kövesein, vagy karózatokon esik meg, folyton méregeti röptével a vizeket, behuzott nyakkal, lefelé szegezett csőrrel csak itt-ott keveset forgatva a fejet, hogy a víz szinét megvigyázhassa. Mindig egyforma magasságot tart s a mint a préda megközelíti a víz színét, hirtelen lefelé szegezi és szétveti a farkát, szárnyával pedig verdesve egy helyen függöget, élesen odatekintve, a hol a préda mutatkozott. Egyszerre csak leveti magát mint valami kő, úgy hogy a víz nagyot locscsan, – de már akkor be is kapta prédáját, mely rendesen a kicsinyke széljáró-küszhal. Egészben csekély számánál fogva nem jön számba halászatuk, tehát nem is károsak. A Tiszamenti embernek szavuk szerk, ezért ott szerkő a nevük; a Kőrösmentinek csér a neve, mert így hallja a szavát.”

Kommentek: 0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.